Fáj a kerek törzsemtől eltartott vad gömb.
Sok-sok eszement longitudinális egyenlet
Kavarog bennem csillapodatlanul.
Nem állítom meg, hisz nem tudnám megállítani.
Akár az életem, ki az, aki megállítja?
Senki.
Most mindenki bizonyára a születés ellentétére asszociált közönyösen és lenézően.
Öngyilkosság? Groteszk humor kell az élethez, és ha van egy jó adag talán túléljük az életünk és másként élünk.
Egy más ember helyett teszünk, akivé az idő folyamán változtunk. Magunkra nézve már nem látjuk a gyermeki mosolyunk, csak a meddő komor arcunk.