Elek kocsit hajt. Ugyan úgy mint apa. A nagyvárosban, éjszaka dolgozik, vezet. Szeret éjszaka vezetni, nincs forgalom, dugó. Lehet nyomni a gázt. Akadálytalanul suhan át a körúton percek alatt. Különös az éjszakai élet, rendőrautók cirkálnak mindenfelé. Nincs belőlük több, csak autóból van lényegesen kevesebb és ezért tűnnek soknak. Az éjjel-nappalik környékén részegek dülöngélnek, boltok előtt, árkádok alatt hajléktalanok alszanak, és az éjszakai városhoz tartoznak az örömlányok is. Meghatározott helyeken állnak. A rendőrök sem kergetik őket. Meg vannak egyezve, ki mikor meddig és hol állhat. Eleinte folyton le akarták inteni Eleket, később mikor már látásból ismerték egymást, már csak integettek.. Két lánnyal jó ismerősök már. Az Ő sarkukon csak lassan tud befordulni. Ők már mint régi ismerősök integetnek. Egy alkalommal Elek a Füvészkert előtt, a Vörösingesek volt főhadiszállásánál parkolt, egy rövid időre, pici alvásra állt meg. Egyszer csak kopognak az ablakon, éjjel kettőkor. Egy fiatal nő szólt be az ablakon, kérdezte: - akarsz? Elek szeméből egy pillanat alatt elszállt az álom, rá nézett, és elakadt a lélegzete. A nő biciklivel volt. Azzal tekert oda az autóhoz. A meglepetéstől szólni is alig tudott Elek: - nem, kösz, inkább most alszom…
A lány csalódottan nézett rá, majd felült a cangára és eltekert. Elek kábultan nézett utána, és mikor végre felfogta, hogy mi a helyzet el sem akarta hinni az esetet. Többször járt azóta is arra, és kereste a lányt, nem találta. Lehet sohasem tudja meg, ami azóta is furdalja az oldalát. Vajon hova tette volna a kerékpárt a lány, ha igent mond?
Feleségének is szokott mesélni az éjszakáról. Nappal ha arra járnak mutogatja a helyeket, hol szoktak állni a lányok, és hol alszanak a nagydarab fekete „testőreik”.

Kettő óra elmúlt mikor haza ért, elintézte a dolgát ami miatt hazakellet mennie. Benézett a gyerek szobába mielőtt tovább ment volna, a kislány mélyen és édesen aludt. Felesége felébredt mikor hozzá is benézett: - Megjöttél drágám, és mész még tovább?- kérdezte félálomba. Elek végig nézett asszonyán, nyár volt, ki volt takarózva…
Az aktus után, asszonya, miközben Elek öltözött vidáman, kacéran, játékosan mondta:- A pénzt az asztalra tedd!-
Elek nevetve válaszolt:- Édesem, ma nem Te kerestél, én spóroltam…!