Feltöltve: 2008-05-14 21:23:40
Megtekintve: 6059
Harc a szívedért
Már-már elértelek, csak egy lépés,
Úgy éreztem az enyém lehetsz.
Hozzám köt minden jóság és szépség,
Igézve álltam, s vártam jöttödet.
Felém mosolyogtál, kezed is elérte
Kezem, átölelve a szívedre vont,
Megint jó volt élnem, de vijjongva
Lecsapott ránk az a rőt gonosz!
Vörös lobonca, mint tűz ölelt át,
Karja helyén két rusnya, görbe bot.
A szeme villámokat szórt énrám,
Védelmed kértem, ó én, bolond!
Tudtam már, nekem kell védenem téged,
Gyarló vagy, esendő, hisz hálójába font.
Harcoltam érted, száz érvvel szóltam,
Nem hittél, szíved csak érte zokogott.
Most, itt állunk mindketten kifosztva,
Két elátkozott, szerencsétlen roncs,
Nem maradt semmid, amit adhatnál,
Kiégtem én is, porig alázva, vak bolond!
2008. május
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-05-15 15:26:39
A szív hangjai nem szavakban csendülnek.
A szív csak azokat hallja, melyeket hallani akarja... és nem azokat, amelyek igazak!
Szívért harcolni a legvéresebb küzdelem, s a "Már-már..." a legrettenetesebb jutalom!
2008-05-15 08:26:10
Balázs! ez velem is megtörtént és kegyetlenül jól írtad le. ez a legrosszabb ami történhet két ember között. de néha kevés a meggyőző szó! azt mondom hallgassunk Fefora és várjuk hogy az idő segítsen... mást nem tehetünk! üdv: trubadúr
2008-05-15 07:09:18
Néha, ha csendes a lélek,
elülnek a múlt zajai,
néha a régi emlékek
sírnak mint
rémálmok hajnalai.
ám az idő jó
enyhitő balzsam a búra,
kezdeni kell,
mindig újra, meg újra,
és egyszer csak ránkderül
szívünkre fényesül
a megváltó nap,
valaki szól:
de jó, hogy itt vagy.
üdv. fefo