A szerelem nem csak egy szó,
sok embernek a világ,
sokaknak csak fájó,
másoknak pedig nyíló virág.

Ki szerelmes az bolond,
aki nem az gyáva,
minek gyötrődsz Botond?
Nem lesz tiéd Gyula leánya.

Sokáig szerettétek egymást,
talán még mindig nagyon,
talált magának mást,
jobban teszed ha hagyod.

Mikor elváltatok még szeretted,
csak nem merted bevallani,
mostanra már késő utána menned,
úgyis másba fogsz botlani.

Hagyd, szegény lányt had éljen,
észreveszi magát hamar.
A te szíved ne fájjon érte,
egyszer felkeres téged ha akar.

Lesz neked más ki talán jobban szeret,
hamar meglátod,
bízz benne és minden lehet,
a sorsnak a baját te majd ellátod.

Nem kell beletörődnöd,
hisz nem te tehetsz róla,
ezen felesleges örlődnöd,
a szülők mindig ellened szóltak.

Észreveszi a lány hogy szeret,
csak kívánd hogy ne túl későn,
mert te másba szeretsz,
és ő lesz veled később.

Egy év múlva egymásrataláltok,
ahol elveszítetted,
nem változott csak bánkódott,
felismerte hogy csakis téged szeret.

Neked már sajnos más a szeretőd,
már nem érdekel Gyula lánya,
Botond öcsém szeresd őt,
egész életében reád várna.

De a leánynak már túl késő,
te már mást választottál,
szegény lány sír de keserűn,
hogy te tőle eltávolodtál.

Sokáig könyörög,
újra feléled az emlék,
nem szöszmötöl,
mert a szerelem újra ég.

Boldog vagy Botond,
egybekeltetek,
ne légy többé bolond,
újra éledt a szerelmetek!