Szikkadt föld alatt
hadokló gyökér
ha hiába kutat
szomjára enyhet
a nyár mit ér!
Ha az ág tikkadtan int
a fülledt éj után
reggel megint,
s a csöppnyi harmatot,
mit az ég adna vissza,
a mohó Napkorong felissza,
a nyár mit ér!
Ha öl a Nap ,
ha burkában meghal a mag,
ha keményre
tiporja a földet a hő,
s nem hullat enyhet adó
könnyet az ég,
ha nem lendül a lég,
akárcsak szellő,
a nyár mit ér!
Ha repedt a patak medre,
ha kövön koppan
a kútad vedre,
ha porzik a vályu,
állat már nyálát se issza,
szomját a délibáb az
égre dobja vissza,
s fönt is, lent is
ott remeg az aszály,
s mint égető uszály,
horzsolja végig a tájat,
s egy csöppnyi nedvet
se renget a föld,
ha nincsen már zöld,
a nyár mit ér!
Ha rozsdásra váltja
színét smaragd ruhája
fának, bokornak,
ha egyformán perzsel
a tegnap és a holnap,
s a ma is eléget,
s nincsen reményed
hűs esőre,
ha aszott termés
hull a földre,
mielőtt megérne,
a nyár mit ér!