Feltöltve: 2008-05-08 07:43:41
Megtekintve: 6162
A legmélyebbről, csak Te állhatsz fel!
Kétszázat ver szívem percenként,
Nem tud nyugodni lelkem.
Zavartan ébredek majd reggel,
Ma is feszülten keltem.
Döntések, kérdések, sírás,
Tébolyodok már tőlük.
Tudatom a bajoknak sírt ás,
Tömegsírt csinál majd belőlük.
Hisz halmozom egymásra gondjaim,
Minél többet egybe,
Haldokolnak lelkem romjain,
Minél többen egy sírhelybe.
Egészen mélyre ások,
Hisz kell a hely a hantnak.
Minél lejjebb, hogy ne lássák mások.
S ott békében haldokolhatnak.
Ha a probléma mélyre kerül,
Fáj ugyan,de láthatatlan.
Minél mélyebbre merül,
Annál inkább megoldhatatlan.
Bár segítő kezet nyújtanak;
Az orvos mindig rendel.
A legmélyebbről, csak Te állhatsz fel!
Hisz az ember legjobb barátja, az ember.
Nem tud nyugodni lelkem.
Zavartan ébredek majd reggel,
Ma is feszülten keltem.
Döntések, kérdések, sírás,
Tébolyodok már tőlük.
Tudatom a bajoknak sírt ás,
Tömegsírt csinál majd belőlük.
Hisz halmozom egymásra gondjaim,
Minél többet egybe,
Haldokolnak lelkem romjain,
Minél többen egy sírhelybe.
Egészen mélyre ások,
Hisz kell a hely a hantnak.
Minél lejjebb, hogy ne lássák mások.
S ott békében haldokolhatnak.
Ha a probléma mélyre kerül,
Fáj ugyan,de láthatatlan.
Minél mélyebbre merül,
Annál inkább megoldhatatlan.
Bár segítő kezet nyújtanak;
Az orvos mindig rendel.
A legmélyebbről, csak Te állhatsz fel!
Hisz az ember legjobb barátja, az ember.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!