Bujdokolva jöttem,
rámhajoltak a házfalak,
ereszcsatornák őrködtek a ködben,
kívánságaim nedves felhőkbe göngyöltem,
hogy ne szikkadjon morzsássá áprilisi
szeszélyből viruló szerelmünk kovásza.
Bujdokolva jöttem, szinte fázva,
útmenti tócsa jegén lépve, félve,
hogy ne törjem szilánkká az első
szavainkból kifeslő izgalom ízét,
s hajamba tűzzem finom ujjaid simogatását,
buja, érzéki virágait a vágynak,
mik húsunkba vágnak, s áldoznak
oltárán a profán csodának.

2008. május 5.