Szemeim látták anyám
születésem fájdalmától
torzult testét;
És emlékszem a szomszédokra,
a babakocsira, a hintalóra
és a kisautóra...
Mikor is volt az...?
Már az is csak emlék.
Ahogy emlék ma már az iskola
kopott padja,
a város zöld parkja
a szökőkúttal
s a galambokkal.
Kenyérillatú bolt a sarkon
mellette cukorkabolt s trafik
A városháza tornya fölött
a Nap is lassan aláhanyatlik,
s az első szerelem, az első csók íze,
Sárga volt a pad, hideg a kút vize
- mindez messze már.
Most mindenütt a Halál jár,
hol itt, hol ott csap le
egy - egy fényes villanásnál...
Én csak itt ülök a gépemben
várok, várok órám figyelve
izzadtan, borostásan.
2 perc múlva éjfél...Hamarosan
új nap...
(...)
De a holdsugár már csak
egy füstölgő kráteren pihent meg.
Girbe - gurba vasak között
végtagok, testek hevertek.
Haza már csak egy rövidke
hír érkezett:
Hősi halált halt.
Nem szenvedett.

2008.IV.30.