Ma morc idő ijesztette reszketőre az ágat,
üvölt - s az orgonabokor gyökérig beleborzong...
Bennem legbelül megszólalt egy kis song,
hogy miért pont ez, nincs rá magyarázat.

Talán az álmom hagyta hátra ezt a dallamot,
hogy öntudatlanul is dúdoljam tovább -
szélben didergő ágak, fázó orgonák,
lesztek még lilák, lesz idén is dús a lombotok.

Illatba bódulnak majd mosolyt virágzó vének,
s múlt májusok emléke szemükbe Napot ragyog -
tudom, hisz lassan-lassan én is vén vagyok,
legyintek rá, s lelkemben tovább szól az ének.

Ostorozhat minket, orgonám, szeszélyes tavasz,
viselősek vagyunk már - én mosollyal, te virágaiddal...
Kedvemet ma színesre hímezte egy kis dal,
csördíthet metsző szél ide - ma én vagyok ravasz.