Sziklaszilárdan állsz, nem remegsz,
s nem mutatod magad.
Téged tejfehér köd nem takar,
mégsem látlak, közel nem engedsz.
Oly’ távol állsz, mégis oly’ közel,
egy karnyújtásnyi láng,
mitől lényem remegve hátrál,
hiszen ellentéted nem követ,
csak titkon állít szentélyt- Neked.

Időn, s téren túl dicsőn lebeg
minden csepped, mi él,
és harcol, mint bátor hadvezér.
Kinek aranyfonatú lelke
játszik ember szívek bércein,
ha azok nem futnak el gyáván,
s vállalnak csatát létük árán,
mert ellenállnak míg létezik
erő, náluk nagyobb- Teremtő.