Lábam nyomát ma elhagytam a téren,
mélyzöld homályba bújtak a rododendronok,
házfalakról visszhangzott a hótiszta szemérem:
tüzet lobbantani, rejtőzni szívedben akarok,
pitvarodat, kamrádat ölelni akár a szívburok.
Csobog a tisztaság a bokrok között halkan,
poraimból támaszt föl egyenes nézésed,
árnyékod örökké ott ül az egyik piros padon,
de mindig eggyel arrébb, mint ahol akarom, -
a mély csöndbe szakadó utak egyre csak követnek
míg elszámolok tízig, - lépek, megfogom a kezed,
egyenes a hátam, fejem bátran fölemelem,
…érzem, az ördög incselkedik velem.