Rúzsos üvegpoharak koccannak,
Morzsolódva, szilánkos fejükkel.
Egymásnak nyiszorogva sugdosnak,
Fájó karcot, repedt peremükkel.

Kristály hamutálban szivarcsutka,
Kihűlt parázson nyaklik döglötten.
Pernyesivatagban száz csikkhulla,
Kék füstszalag kenődik fölötte.

Szódásszifon pelikánok állnak,
Zöld abroszok fehérbor tavában.
Kónya csőrükből vízcseppek szállnak,
Tova a misztikus Afrikába.

Mustárszín tányérok korongjai,
Pecsét rajtuk a felzabált Idő.
Megcsócsált életek darabjai,
Málnak le lassacskán mindenkiről.

Pincérek sminkelt, frakkos hordája,
Nézi egy sarokból, utálattal.
Mint romló testem múló formája,
Percről-percre küzd a kárhozattal.