Lepke dideregve fel-alá járkált a szokásos helyén. Rosszkedvű volt, mert elmúlt két óra, és eddig csak egy kuncsaftja volt. Ha ez így marad, Zoltán nem lesz kegyes hozzá. Tegnap sem tudta leadni az elvárt összeget, és ma egészen biztosan ugyanígy jár. Ez ebben a hónapban már a hatodik alkalom lesz, pedig éppen csak túl vannak a hónap felén. Valamit ki kellene találni, valami nagy dobást. Persze legjobb lenne kiszállni az egészből, de hogyan? Látta, hogy járt Erika. Egy életre elcsúfították a gyönyörű pofikáját.
Lepke lassan egy éve dolgozott a szervezetnek. A többi lány aggatta rá a Lepke gúnynevet. Nem szerette, de mostanra megszokta, hogy így hívják. Sokan nem is tudták a valódi nevét. Amikor megismerte Zoltánt, az udvarias, figyelmes volt. Mire észbe kapott, már nem volt menekvés. Megpróbált ellenkezni, de többször is durván megverték, és büntetésből végigment rajta a szervezet összes férfi tagja. Utálta magát, megpróbált megszökni, de mindig elkapták. A "jutalma" újabb verés volt és a megaláztatás, hogy partiba dobták minden ilyen kísérlet után. Többször megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata.

Lassan besötétedett. Nem sokkal öt után egy kocsi állt meg mellette. A lány ideges volt, mert délután is csak egy kamion állt meg, azaz az elvárt forgalomnak a fele sem jött össze.
Ahogy beszállt a nagy, fekete limuzinba, az azonnal elindult. A kocsiban három férfi ült, egyikük kérdő pillantására átadta aznapi keresetét.
- Mi a szar ez? Ugye nem azt akarod elhitetni velem, hogy ez az összes? - üvöltötte Zoltán.
- Értsd meg, nincs forgalom! - válaszolta kétségbeesetten a lány. Karácsony előtt nem állnak meg. Mindenki rohan haza.
- Lepke, te hülyének nézel minket? Hol van a többi pénz?
- Nincs több! Összesen két fuvarom volt. Hidd el, nincs forgalom!
- Na, ebből elég! Állj meg! - szólt előre Zoltán a sofőrnek. Az elől ülő férfi fékezett, és az útszéli árok mellett megállt.
- Nézd át a kis kurvát - mondta Zoltán a másik férfinak. A kigyúrt alak kirángatta kocsiból a lányt, és módszeresen átkutatta. Levetette a lány csizmáját, és amikor az ellenkezni próbált, visszakézből szájon vágta. A férfi még a lány bugyijába is benyúlt, de nem talált semmit. Visszalökte a kocsiba.
- Főnök! Ennél, tényleg nincs több pénz.
Zoltánban forrt a méreg, hirtelen egy kést kapott elő kocsi ajtórekeszéből és a lány nyakára szorított.
- Utoljára kérdem, te kis lotyó, hol a többi pénz?
- Nincs több, mondtam már te rohadt szemétláda. Gyerünk, húzd végig ezt a kurva kést a nyakamon. Úgy se mered, pedig de jó lenne.
- Nem teszem meg neked ezt a szívességet.
- Nem? - kérdezte a lány, azzal elkapta a férfi csuklóját, és hirtelen mozdulattal megrántotta. A kés hatalmas sebet vágott a lány nyakán és a kocsiban mindenfelé fröcskölt a vér.
- A kurva életbe! Mit csinált ez a hülye ribanc? Segítsetek, el kell állítani a vérzést!
A lány mellett ülő férfi kapkodva próbálta elállítani a vérzést, de hasztalan. A lány fuldokolva vette a levegőt. Száját mosolyra húzta, tudta, hogy számára eljött a szabadság. Nehézkesen felemelte a fejét, Zoltán felé fordult és arcon köpte a férfit, majd végsőt vonaglott és hátra hanyatlott.
- Bassza meg, ez meghalt! A hülye ribanc! Senki nem fogja elhinni, hogy öngyilkosság volt!
- Főnök, mi a francot csináljunk? - kérdezte a kigyúrt gorilla.
- Nem tudom - válaszolt idegesen Zoltán. Lökd ki a kocsiból!
A másik férfi kiszállt és kiráncigálta a lányt, majd az árokba lökte. A sűrű avar szinte teljesen elnyelte az élettelen testet.
- Gyerünk, húzzunk innen a francba! Elmegyünk hozzánk, ruhát váltunk, ezt pedig elégetitek! Utána lebontjátok a kocsi teljes kárpitját és az üléshuzatot is! Azt is elégetitek, értve vagyok? Holnapra új kárpitot akarok látni a kocsiban! Az üléseket világos bőrrel húzassátok be, ezt már úgy is untam. Nyomás, indulj már! - mordult a sofőrre.
A gépkocsi motorja felbőgött, és visító kerekekkel elszáguldott az autó.
Az égből sűrűn szállingózni kezdett a hó, eltakarva mindent. Reggelre harminc centis hó lepte a tájat.