Fénygyönyörként látlak, messiást várok… megvolt!
De TE csak magasztos káprázat vagy,
megérintenélek – romlott prédikátor…
Meg,
én meg,
csak hogy, a valóság ismert szférájának higgyek,
de csak tripp vagy,
utazás a nagy gombák erdejében,
opiátok lepte legelőkön,
LSD marta fénysugár – törött tű a karba, hasadó angyal,
Repedt glória.. fénye, akár a neonok… mesterségesen tiszta.

Reménnyel kecsegtetsz, kikevered az italod,
vagy ha készen veszed, megkapod.
Kevés a mandarin, hat a vodka. Absolut. Nekik sikerült!
Látnom kell a tested!
Nem azért, mert meztelen, esztelen, kedvtelen,
hanem hogy elhiggyem. Stigmák a karon!
Káprázat, Istenként tisztelek, Istennek látlak.

Nagy utazás, ténfergő hangok,
világ mely 100%an lassabb a véletlennél,
s TE ott ragyogsz, gagyogsz… valahol,
ahová én már nem érek el, nem növök fel,
pedig karjaim erősen szorítanak.
Aztán döbbenet, valóság oly nyers, gyűlöllek!

Csak egy radiátor csövet szorongatok, hideg,
egy kihalt bérház egyik előszobájában.

TE nem vagy ott, nem vagy mellettem,
nem adsz forró csókot, nem éltetsz,
nem adsz ölelelést, sem reggeli forró kávét,
nincs tea, nincs péksütemény, nincs szerelem,
nincs se remény, se áldozat. Miért teszed ezt velem?

Csak omladozó falak,
valahol a távolban szól a Heti Hetes…
Már ez sem kell, legyen távoli!
Legyen, legyen kedves,
Legyen élő, legyen nedves – feldúlt test, megpattant erek.

Nem ott, nem ott kezdődik, bassza meg! NEM OTT!
Azt hiszem elvesztelek, véres karjaimat szappan mossa,
csípi, a sebeket húzza, kimossa. Felkészít a távozásra.
Méltóságban halni meg, nem hányásban szégyenteljesen.
Nincs keresztem, nincs hitem – MÁR.

Azt hittem enyém vagy, de tévedtem, vétkeztem!
Bukott Pilátus! Kanalak szülte kereszt, bennük oldott megbocsátás.
A narrátor felment, nem beszél, nem mesél, lezárt novella, nincs további tortúra.
Hagyja, hogy elvérezzek, de én boldogan ismertettem a tényeket:

Már nincs hitem, testem haldoklik, lelkem szabadul.
De végre vége! Végre… te nem létezel, nem létezhetsz,
a szerek szükséglet, a világ nem ért meg,
az élet nyers, a valóság szembesít,
a boldogság és a szerelem nem oldható,
nem kanálba való,
nem felszívható,
nem beszúrható.

Nem NEKEM való!