Kaltenberg hauptsturmführer
nehezen feledi múltját.
ÁLMATLANUL forgolódik,
hosszú bűnlajstromok sújtják.

Ha lecsukja "árja" szemét,
mintha PANOPTIKUMban járna,
meggyötört sorsú emberek
vonulnak a gázkamrákba.

Gyenge testek ZUHANÁSa
Gödör mélyén puffanóan
fülében dübög azóta
egy cseppet sem halkulóan.

Szörnyű bűnét felejteni
múzeumba jár Kaltenberg,
nap mint nap csak egy képet néz,
s a kép közepén egy embert.

Az ember egy kék tó ölén
csónakjában ringatózik,
halat vár a csalijára,
csendben ül, nem mozgolódik.

"Bár a helyében lehetnék!"
Ez Kaltenberg minden vágya.
S ekkor zaj hallatszik kintről.
Nehéz léptek kopogása.

"Ráakadtak a nyomomra!
Menekülnöm kell, belátom.
Ha megfognak nem segíthet
az őszinte VALLOMÁSom!"

Kilopózik a fal mellett,
sikerül is megszöknie.
De tudja jól, hogy mostantól
óvatosan kell élnie.

BOHÓCálarc nem megoldás.
Az túlságosan feltűnő!
Tán, ha kisminkelné magát,
lehetne egy gyenge nő!

Így is tesz, de hetek múltán
újra nyomára akadnak.
Hiába fut, az üldözők
mindig utána szaladnak.

Egérutat nyerve este,
befordul a múzeumba,
és a kedvenc képe előtt
térdre borul, imádkozva.

Bár a teremben sötét van,
semmit sem lát földön, égen,
mégis azon fohászkodik,
hogy lehessen ott a képen.

Az üldözők berontanak,
de nem látnak egy lelket sem.
Csak egy nagy kép lóg a falon,
bársony lepellel fedetten.

Hová lehetett Kaltenberg?
Ide futott, bárki látta!
Mivel a föld el nem nyelte,
itt kell lenni a szobába'.

A teremben semmi nincsen
csak egy nagy kép lóg a falon
amit tegnapelőtt kapott
csak kölcsönbe a múzeom.

Hely híjában kicserélték
ezt az újat a "tavassal".
Így ez előtt imádkozott
Kaltenberg úr, tiszta vággyal.

Ha tudta vón' mi a helyzet,
a Jóistent nem kéri ám!!!
Eltűnt a tó, s helyette egy
keresztfa állt a Golgotán.

Oda került hát Kaltenberg,
a kép kellős közepébe.
Felváltotta a Megváltót.
Örök legyen szenvedése!