Fentebbi parancsot természetesen nem én adtam ki, hanem egy magasrangú főtábornok, aki nevet változtatott, de jellemet csak igen kevéssé. Azelőtt úgy hívták: Kapitalizmus.
Most úgy nevezik, szemérmes hamissággal: Piacgazdaság-Demokrácia.
Persze, más parancsokat is osztogat ez a főtábornok, olyasféléket mint: "Hazudj múltról, jelenről!", "Ne beszélj értelmesen-érthetően semmiről!", "Ne számolj el világos adatokkal semmiről, mert még esetleg észreveszik azt a kilógó lólábat!". Véli: úgy szép a haza (neki), ha ködben a lényeg. Önérdek-okosságában nem is kételkedem. Neki - tényleg úgy szép, úgy hasznos.
A mai napon is közlekedési káosz, nem tudni azt sem, hogy kinek van igaza: a sztrájkolóknak, vagy engedményeket adni nem kívánó vállalatuknak. Nincs értelmes - érthető számadás. Akiknek pedig ez a káosz használ, azok a sztrájkolókra kacsintgatnak, de természetesen csak addig, amíg a sztrájkolók népszerűek. Azok előtt ugyanis, akik a sztrájk miatt szabadságot kényszerülnek kivenni vagy arra gondolnak, hogy megváltott bérletük sztrájknapokra eső részét a közlekedési vállalatnak jogszerűen vissza kellene fizetnie, de nem kapják vissza, előbb-utóbb a sztrájkolók magatartására is ráunhatnak. Sőt, egy-egy éssztöbblettel megáldott magyar még arra is gondolhat: sztrájkokkal juthat előrébb a már szomszédaitól is lemaradozó Magyarország? Muszáj e honi földön a francúzokat vagy maffiás csizmaországiakat majmolni?
A tévében, persze, megjelennek a nyugodt főpolgártársak is. Dagad a zsebük (bankbetétjük) a sok pénztől, ilyeténképpen bátran lehetnek kincstári bizakodók. Majd megjavul ez a "demokrácia". Majd... Persze, ha belátható időn belül nem javul meg, nekik úgy is jó. Ott rinyálnak a tévében újabb kitüntetésért, újabb zsíros állásért, újabb... Sikerrel.
A magam részéről nem vagyok ilyen bizakodó, de ennek oka távolról sem az, hogy pénztárcám sovány. Sovány pénztárca mellett is bizakodó lennék, ha azt látnám: fent jelentős áramlatok, erők találhatóak becsületes törekvéssel egy igazságosabb társadalom megteremtésére, még akkor is, ha igazságos társadalom megteremtése - a nemzetközi helyzet miatt - nem reális.
Sajnos, lentebb is nagyon rossz a helyzet. Számomra meglepő a tömegek éretlensége, bántó gyerekessége, hite nyilvánvalóan csacska eszmékben, amelyekben értelmes ember egy pillanatra sem hihet. Szaporodik a hit-képmutatás, gyávaság, erkölcstelenség.
Az ország közélete talán már a mélyponton, bár ki tudja? Jöhet még rosszabb is, mert jobb aligha jön majd.
A közlekedési káosz sem jó, de a káosz nem szorítkozik a közlekedésre. Ott az eszmei káosz is. Még a tévé "fehér holló" - ja, a valóban nagytehetségű, bravúros tévés is megáll valahol az igazság határán, amely azonban még a hazugság - oldalon. Ő, persze, nem naivitásból, hanem érdekből, számításból.
Nem lehet egyszerre meghagyni a Veres Péterről, az íróról történt útelnevezést és egyúttal ravaszul dicsőíteni azokat, akik őt, abban a bizonyos korszakban, időnként hivatalosan megverték, megverették. Bizony, bizony, a kettő nem fér össze, még akkor sem, ha voltak "szent, rendszerváltó politikusok", akik oly nosztalgiával gondoltak vissza a Veres Pétert verő korszakra!
Mindezt csak naplómba írom most, azt nem olvassa ugyan senki sem, de leírom, önigazolásul. Kedvező változásban nem reménykedhetnek azok, akiknek érdekükben állna reménykedni.
Igen, igen, káosz van, de nem csak a tömegközlekedés leállása miatt, hanem amiatt a tömeges gondolatkáosz miatt is, amely változatlanul ott a fejetlenség közepette a Hungarian fejekben.

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból)