Szomorú szemerkélés az ablakon,
Kottaként hallgatom.
Tavaszi szél suhan a téren,
Játszik a hintán, homokot borzol,
Huzatot kacsint rám…

Gondolkodom.
Szavaidban az ölelés kúszik karomon,
S álmodozom.
Hát ilyen!

Ilyen, amikor akarom, hogy szeress,
Titkos vágyaimba less,
Hogy elvarázsolj, s repítsen veled a mámor..
Amikor lépteid lesve kutatom az utcát,
A teret, hogy azonnal lássam jöttödet.

Az eső meg csepereg,
Könnycseppként hullik alá az üvegen,
Ütemesen kopogva esik, odalenn.

Csendes délután, egy forró éjszaka után…
Borzong a bőröm, érintésedre
Ahogy ajkaimra zártad csókod remegve.
Lehunyt szememmel látom,
Testedbeolvadásom.

Még mindig esik. Szürkén, unalmasan.
Bennem meg lángok csapnak fel magasan.
Édes fájdalomban szorít bilincsem
Tomboló szerelmed lüktet szívemben.