A részek is többnyire szépek:
minden levél zöldhangú ének,
s a kéreg minden darabkája
Álom tűnődő-barna álma,

de, ha a Fa ott áll, egészben,
alkonyt elhagyó esti égen
érzed a Múltat: merre ment el
jövőt remélő csillagtenger.

Jó volna Fa, Haza, mely táplál,
Holnemvoltból sok-sok virágszál,
Igazságra született gyermek,
Szerelem, s nem színlelt szerelmek.

A Kard bár érdekekbe vágna, -
sebet gyógyítna fényvarázsa,
s itt lenne, kiben hiszek, s hittem:
Jósággal felfegyverzett Isten.

Összeforrna sok pici ének,
kinyílnának a Messzeségek,
s minden szívben csillagot várna
Holnemvolt piros virágszála.

Álom, Nincs-haza, Csillagisten,
seholse vagy, - s mégis szívemben.
Fel-felnéz piros Csillagodra
szabad fogoly: a Szépség foglya.