A sötétből félve jöttem elő,
de mégis hajtott egy pici erő.
Nem sok élet volt bennem,
de mégis vágyott a lelkem.
Mindig egy kicsit léptem előre,
minden lépésért nagyon megküzdöttem.
Ahogy a sötétből kiértem,
a napon majdnem megégtem.
A napfény oly erős volt,
ahogy a bőrömre hatott.
Édes és meleg a fájdalom,
de vágytam már rá nagyon.
A pillanatnyi fájdalom elmúlt,
megérte a sötétből a hosszú út.
Többé vissza nem megyek,
ezentúl már a fényben élek.