Felnéztem az égre s ott csücsültél:
Láblógatva integettél le.

A felhőket hajtottad el éppen.
Hogy ne legyen vihar a képben.
A napsugarat vigyáztad,
Ne űzzék el viharos szelek,
Hogy melegének örüljenek.
Kacsintottál onnan fentről,
S pajkos szellőt küldtél egyből.
Végigsimított ágakon, bokrokon
Megállt kicsit a virágszirmokon.
Hajamba kapaszkodott,
S felborzolta az egészet legott.
Hancúrozva táncolt végig a kerten
Madarak tolla alá hessent.
Lágy dallammal szórta a tavaszillatot,
Minden kis sarokba bekopogtatott.
Egy intésedre elcsitult, s melléd érve,
Engedelmesen lapult.
Huncut mosollyal arcodon,
Szélesretárt karokkal,
Napsugarat szórtál, apró viharokkal.
Tavaszi zsongás víg zenekar,
Méhkaptár zizegés, füttyszó és macskajaj..
Virágerdők szerte a széles határban
Zöldülő földek színesednek bátran.

Ezt vigyázod ott fent. Látod?
Karmesterként irányítod a világot.