Talált kő az egész, mint feledés.
Mely homálybaburkol, de nem temet:
Csak rejt emlékeket.
Homokba süppedt, csiszolódott lenn,
Sima érintésben pihent, hogy ismét rátaláljak.
Múlt emléke a mának.
Félbehagyott pillanatok, befejezésre váró mondatok.
Újragondolatok!
Mit sem változtat az idő a lényegen!
Talán bölcsebben látom az életem.
Nem érzek benne már görcsöket,
Elsimította az idő:
Csobban a víz, ahogy visszadobom a követ,
S a víztükrön rajzol ezernyi köröket.