Feltöltve: 2008-04-08 19:57:13
Megtekintve: 6064
Otthonról könnyek közt....
Hazaértem megint,
Bár ne tenném,
Veszekedés indul,
A bünös persze én.
Három éve tart ez,
És oly nehéz
Hisz nincs senki velem,
Szülőm is ellenem.
Mit tehetek vajon?
Ez a kérdés.
Futok mig lábon állok,
Mert lassan itt a vég.
Bár ne tenném,
Veszekedés indul,
A bünös persze én.
Három éve tart ez,
És oly nehéz
Hisz nincs senki velem,
Szülőm is ellenem.
Mit tehetek vajon?
Ez a kérdés.
Futok mig lábon állok,
Mert lassan itt a vég.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-09 19:51:37
A fájdalom mindnyájunk nagy tanítója és orvosa!
2008-04-09 09:23:08
Fel a fejjel! Ha más nem, mi itt vagyunk, s meghallgatunk. Talán ez is segít cseppet. Írd csak nyugodtan ki magadból!
2008-04-09 07:18:50
Magányod rejtekén
öleld át magad,
szedd össze és mond ki
minden szép szavad,
tanítsd meg lelkedet
örülni a csendnek,
akkor viharban is rád lelnek
a sziporkázó csillagok,
mert benned vannak,
ragyogni akarnak,
amiként a szellem
és a tehetség ragyog.
Ne mástól várd a megértést
az örömet és jobb kedvet,
magadban tégy mielőbb rendet.
Elnézést, hogy így rezonált a lelkem szép versedre. Megértelek. fefo