Kaptam ma egy szivárványt.
Fejem fölé kanyarodott,
Váratlanul tolakodott a képbe:
A végtelen kék messzeségbe.
Szívem bíborát kérte
Felhőfejpántnak az égre,
Reményzöldet kínált cserébe.

Eső lába csillant a fényben
Ezt láttam, tulajdonképpen.
Mégis, egy jelnek véltem fentről,
Dönteni nehéz:
Nem is kell egyből.
Már majdnem elvesztek a színek.
Összemosódtak,
Féltem mondani neked,
Már egyet sem ismerek.
Aztán körülvett a sárga, a narancs,
Utamat állva, vitt a határba..
Ott a lila meg a rózsaszín megjelent megint.

Már újra színekben élek,
Eszembe sem jutnak a kékek…