Múltba hulló percek nyomán
változik az idő lelke,
préselődve csend-kövekre
halódik a nemrég
káprázatos tavaszi láz,
- életet ünneplő rügyfakadás
s a percek halvány
lába nyomán,
üde mohaként zöldelő
emlékképek tűnnek elő.
Talán Isten tenyerén alvó
apró csillagokban
éled újra az időálom,
hogy a mindig változó
de mégis egy világon
végtelen sok arcát,
formáját, táncát és harcát
mutassa nekünk
és bennünk ... az élet.

Nincs emberi elme
alkotó akarat és képzelet
ami akár csak terveket
szőhetett volna e változó
örökké pusztuló és újuló
világ egyetlen négyzetméterére
talán hamis illúzió az idő végtelensége
de véges életünkkel mérve
soha nem láthatunk a mélyére
legyen hát éltetőnk a pillanat szépsége.