Feltöltve: 2008-04-03 14:00:13
Megtekintve: 6186
A kertben
Zene szól kelyhéből száz virágnak,
Tarka gyümölcsök ecetté vállnak.
Zöld pettyes gyíkok siklanak tova,
A levelek közt sáskák otthona.
Kígyóverem taszító hidege,
Kiárad iszonyú serege.
Kobaltkék párducok izzó szája,
Mind a világ halálát várja.
Hasítsd szét a fát, benne Istenre lelsz,
Életed a kérdés, most erre felelsz.
A Vég előtt tanulsz alázatot,
Aki idáig kísért, most elhagyott.
Cseppen a vér, csalán levelén,
Csigák csordája cammog szerteszét.
Ezüst sorokat írnak a fűbe,
Pitypang magja száll, messzire űzve.
Lopott nyugalmunk a tömeg dúlja,
Pendülve pattan a téboly húrja.
A sokaságban lelkünk kiszárad,
Vánszorgó létünk egyre sivárabb.
Börtönéből kiszabadult tudat,
Keres a fényben haza utat.
A Létezés zeng hozzá dicséretet,
Mert a Teremtés újra kilélegez.
Tarka gyümölcsök ecetté vállnak.
Zöld pettyes gyíkok siklanak tova,
A levelek közt sáskák otthona.
Kígyóverem taszító hidege,
Kiárad iszonyú serege.
Kobaltkék párducok izzó szája,
Mind a világ halálát várja.
Hasítsd szét a fát, benne Istenre lelsz,
Életed a kérdés, most erre felelsz.
A Vég előtt tanulsz alázatot,
Aki idáig kísért, most elhagyott.
Cseppen a vér, csalán levelén,
Csigák csordája cammog szerteszét.
Ezüst sorokat írnak a fűbe,
Pitypang magja száll, messzire űzve.
Lopott nyugalmunk a tömeg dúlja,
Pendülve pattan a téboly húrja.
A sokaságban lelkünk kiszárad,
Vánszorgó létünk egyre sivárabb.
Börtönéből kiszabadult tudat,
Keres a fényben haza utat.
A Létezés zeng hozzá dicséretet,
Mert a Teremtés újra kilélegez.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!