A pici gyík szívében hold lakott.
Kis kerek hold. Kedvesen hallgatott.

Nyárfák mögött ráérő óra járt.
A jóra mutatója rátalált.

Szétfutottunk. Pókhálós csend felett
kinek-kinek kakukk felelgetett.

Bújócska bújt el s árnyékköntösű fény.
Hangyák másztak egy törpe tenyerén

és fent a fenyves, messzelátó, szabad,
nyitott, csukott szemeket, szárnyakat.

Piros tükörben e volt-táj tükre még:
madárhangokkal csillogó vidék

osztja zászlóit, s benne fenyves, szabad,
röpít egeken túlra szárnyakat.

Piros tükör mint őrzi csillagát
ma is látja, - aki jövőbe lát.