Kínos! - Gyerekek, mikor leszünk felnőttek?

- Ne sértegess!
- Bocs, de nem akartam...
- Fogd be a szád inkább! Nem érdekel a bocsánatod!

Az ölembe dobta a parazsat! Pedig éreztem hogy ivott. De szólni nem érdemes mert...
Mert ha szólnék, akkor is az én hibám, az hogy éppen ott voltam és éppen akkor... Lassan az én hibám, mert élek mert ha nem élnék akkor,... Akkor bizony nem történt volna meg a konfliktus.

De bárhogy is volna a dolog akkor sem az ő hibája hanem; a családi körülményeké, a pálinkáé, a drogé, az iskoláé, és természetesen ezé a ronda társadalomé, meg a kórmányé, mert most a tengerparton lehetne, ha többet keresne stb. stb. Mások a diszkriminálásra mutogatnak, avagy csak a sors üti őket, és egyszerűen nincs szerencséjük ebben a világban.

Az emberek menekülnek a felelősségtől, és rohamosan növekednek az ebből eredő "igazságtalanságok"/perelgetések amelyeket persze a társadalomak kell kiigazítani. - A gyermek szalad az anyjához.

Mi ennek az oka? Egy svéd teológus Ann Heberlein (Lund) szerint a sértődékenység, mintha az emberek új szórakozása lenne. Ha megsértődöm akkor nem kell felelni azért amit tettem, hanem az öledbe rakom a parazsat, és lehetek mint gyerek, aki a segíségedre/lojalitásodra szorul, és nem a dorgálásra.

Egy sértettet tudjuk nehéz vigasztalni is. Simogatni kell az érveit ellentmondás nélkül. Ha egy beszélgetésbe keveredsz valakivel, és ha valami nem tetszik neki, akkor egy sértődéssel pontot tehet a további érvelésnek. Minden a te hibád lesz mert megsértetted őt, és neked kell megérteni ezt. Mert őt nem az érveléseid érdeklik, hanem az, hogy nem akarja meghallgatni azt, amit mondani akarsz mert, nem tetszik neki. Sértődékenységével határozottan véget vethet a vitának, mondja Ann Heberlein. A jó érveid is ha volnának nem érdeklik őt.

És sose szabad a sértődöttnek azt mondani hogy: "Bocs! De talán félreértettél engem, és nem akartam.... Az ilyen szavak nem érdeklik. Mondd inkább: " A kutyus fülét is. Le a kormánnyal!" ha éppen arra panaszkodott, mert hát...

Valahogy nem akarunk felnőttek lenni, hanem a gyermekvilágba menekülünk, ahol nem kell felelősséget vállalni a tetteinkért. - De mi lenne ha mindenki gyerek akarna lenni? Verekedések mint a gyerek között.

Nem az embereket akarom szidni, ha azt gondoltad. Mert nem könnyű felnőtnek lenni sem és felelősséget vállani ha ez túl nehéz, és környékez az apátia, vagy azért mert mi sem tanultuk meg. 2szer1- et megtanultuk az iskolában, de hogyan konfliktusokat megoldani azt persze nem. Mégiscsak valaki hibája ez ugye? És akik hibája az persze az övék sem mert..., mert nekik is van ezer kifogásuk.
Elégedjünk meg akkor azzal a szórakozással, hogy szidjuk a fiatalságot. Nem? - De hiszen ők is csak azt csinálják amire megtanítottuk őket!!!

netkobzos