Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2008-03-30 18:15:06
Megtekintve: 6086
Múlt
Valahol egy koldus sír bennünk,
mikor nem kéreget
múltból, elvesztett végtelenből
egykor-emlékeket.

Valahol egy koldus sír bennünk,
ha látja a szemünk
szemével: pusztul Érték, Szépség,
- és mit sem tehetünk.

Egy koldus sír, egy Koldusisten:
úgy élő, hogy halott,
de holtan is megáld kezével
egy Piros Csillagot.

Fent csak önérdek-csőcselék már,
mohó a kéz s a szem, -
s lent is csupán ránkszakadt égbolt,
s közöny, lélektelen,

lent is szinte tengernyi gyáva,
butított, rossz sereg,
amely, ha zsoldosként eladták:
számol filléreket.

Csillagtükör, pirosló Szépség,
Múltunk álom-maga,
mutasd, mutasd szívnek és könnynek:
nélküled nincs Haza!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-04 07:50:21
A piros a vörössel természetesen NEM azonos, DE eszmeileg rokonságuk verseimben nyilvánvaló.Hasonlóképpen vannak más jelképek is, amelyeknek története, ha kissé közelebbről nézzük...ám a vakság, elvakítottság olyan nagy, hogy az nem csupán fájdalmasan szomorú, de egyben nevetséges is.Nagyon!
2009-06-04 00:22:46
Jaj, csak egy ici-picit se keveredjen, tévedjen össze, cseréljen helyet soha, senkinél, semmikor, még egy pillanatra se a piros a vörössel! Ezért nagyon drukkolok!