Hétvégi reggelek mámora
Mikor a párnámon ott a nap lábnyoma
És arcomat fürdeti lágy szellő
Ezernyi hófehér hóesés nincs oly szép
Mint a kora reggeli napsütés
Jaj, de dolgom akad, nem kevés
Koszos ruhák végtelen tengere
Szemem előtt nyúlik el, a fene
Mosni, vagy nem mosni
Ez itt most nem kérdés
Meg kell tennem, nincs mit tennem
Hogyha nincs is hozzá kedvem
S mire a homokórán millió szem lepereg
Tiszta ruhám a kötélen ott lebeg
Ám játszanak velem az égiek
Fejem fölé esőfelhőt küldenek
Nosza, kapom a ruhákat íziben
Hajítom a kosárba vizesen
És láss csudát, te kerek világ
Míg térülök és fordulok
Rakoncátlan napunk újra fent ragyog
Ó, te ravasz, rég volt kamasz
Rajtam ugyan nem fogsz ki
Nadrág, zokni, mellény, ing
Szárad megint újra kint
De alig számolok el százig
Összes ruhám megint ázik
És én balga, konok fajta
Rakom, szedem újra, s újra.
Várj csak , várj csak Esőisten
Míg más fohászkodik érted
Én kibontott hajjal, meztelen talppal
Kacagva táncolok néked