Elmondtam, tudod:
Miről mit gondolok.
Mi az ami fáj,
Nem titok már.
Hallgatásodra éledt a szó ajkamon:
Érezted, nagyon.
Hagytál beszélni,
Csendeddel remélni.

Csupasz lelkem
Szavakba rejtem
S dióként, tenyeredbe ejtem
Szemedben látom
Bizonytalanságom.
Jól tettem vajon
Kitárulkozásom?
Vibrált a levegő
Szikrák pattantak,
Felizzott szemedben
Fényükbe haltak.

Keveset szóltál,
Azt is a csend miatt,
Hogy megtörd.
A vágy rejtve maradt.
Éreztem, maradnál velem..
Mosolyt küldtem hát kedvesem.
Hang nélkül kérdezem:
Szerethetlek?
Mondd: igen!