Magyarul szinte senki sem beszél már.
Egykor talán: a messzi őshaza
földjén magyar volt a szó, - bár kegyetlen
olykor, ha sebzett a Lét Csillaga.

A nyílt szavak már mind-mind könnybe fúltak,
vagy öltöttek rókabőr-álruhát,
mások dícsérnek Hordószónok-istent.
Ó, istentelen, primitív világ!

Miként lehet ily vaksin múltba nézni?
Az Idő ellenünk kalandozott, -
s elkalandoztak, Igazságtól messze,
szennyes kezű, újkori magyarok.

Szavak, szavak! Legendák. Magyar nyíltság?
Mily más értelmet nyertek a szavak!
Bohóckodnak a törvény köntösében,
s igazat színlelően hamisak.

Tudom, nem tetszik, mikor éle villan,
s kevésként is sok, mit rátok hagyok:
a szó legyen Szó e görbe világban,
s mielőtt szóltok - gondolkozzatok!