Feltöltve: 2008-03-26 16:36:17
Megtekintve: 7607
Éjfél
Egy öreg óra monoton kattan,
Megfáradt nap nyújtja át
Az újnak, tépett szürke zászlaját.
Éjfél van.
Alszik a világ önző tömege,
Őrjöngő Héliosz délen vágtat,
Zaja messze dübörög fehéren.
A tükörben elhalt álmok intenek,
Óvatos titkokat suttogva a lelkedbe:
Fekete Nap trónol az égen,
Több ezer éve éjszaka van idelenn!
Most, hogy zuhanunk, kell a szó,
Mely forró arcunkra hűsítő
tenyérként tapad.
Az Isten elhagyta művét, mely így
Széthullva gurul tovább, viszi a súly,
És a tehetetlen lendület.
Éjfél van.
Az álom hűtlen, s mint ilyenkor szokás,
Számot vet a virrasztó.
Az emberré lett törött szándék,
mikor egészül renddé?
Mikor veti le önmagát, hogy újra
Az lehessen mire oly régen vár:
Szabadság!
Mert börtöne önmagának és rácsa,
Sok fecsegő gondolat.
Éjfél van, mindig!
Úgy látszik megállt az idő,
Milliárd év minden pillanat!
Az ablakon kívül hideg szél szurkál,
A kutyák nehéz ugatása szétterül
A hajnalt váró csillagpalást alatt.
Észrevétlen csendben változik a
semmi valamivé,
Merengő szemünk előtt pereg
Dologgá, sorssá az élő gondolat.
Megbánni nincs időnk, mert ha megáll,
Olvadni kezd a film, elég egy perc alatt!
A galambok fehér, verdeső szárnya,
Fullasztó tollal keveri a poros padlást.
Ide dugtak minket, sok szúette, megrepedt,
Fából faragott próbababát.
Az éjféli Hold fénye megvilágítja,
Keresztül a tető résein át,
Festett szemünk üresen bámuló bogarát.
Megfáradt nap nyújtja át
Az újnak, tépett szürke zászlaját.
Éjfél van.
Alszik a világ önző tömege,
Őrjöngő Héliosz délen vágtat,
Zaja messze dübörög fehéren.
A tükörben elhalt álmok intenek,
Óvatos titkokat suttogva a lelkedbe:
Fekete Nap trónol az égen,
Több ezer éve éjszaka van idelenn!
Most, hogy zuhanunk, kell a szó,
Mely forró arcunkra hűsítő
tenyérként tapad.
Az Isten elhagyta művét, mely így
Széthullva gurul tovább, viszi a súly,
És a tehetetlen lendület.
Éjfél van.
Az álom hűtlen, s mint ilyenkor szokás,
Számot vet a virrasztó.
Az emberré lett törött szándék,
mikor egészül renddé?
Mikor veti le önmagát, hogy újra
Az lehessen mire oly régen vár:
Szabadság!
Mert börtöne önmagának és rácsa,
Sok fecsegő gondolat.
Éjfél van, mindig!
Úgy látszik megállt az idő,
Milliárd év minden pillanat!
Az ablakon kívül hideg szél szurkál,
A kutyák nehéz ugatása szétterül
A hajnalt váró csillagpalást alatt.
Észrevétlen csendben változik a
semmi valamivé,
Merengő szemünk előtt pereg
Dologgá, sorssá az élő gondolat.
Megbánni nincs időnk, mert ha megáll,
Olvadni kezd a film, elég egy perc alatt!
A galambok fehér, verdeső szárnya,
Fullasztó tollal keveri a poros padlást.
Ide dugtak minket, sok szúette, megrepedt,
Fából faragott próbababát.
Az éjféli Hold fénye megvilágítja,
Keresztül a tető résein át,
Festett szemünk üresen bámuló bogarát.
Sominak, szeretettel!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-01 20:18:33
Köszönöm, kedves Chilli!
2008-03-27 19:16:44
Nagyon tetszik ez a versed (is)! :-)
Gratulálok!
Üdv.: Chilli
2008-03-27 11:12:13
Nagyon szívesen, kedves Somi! Örülök, hogy tudunk csodákat tenni ebben az éjféli világban! :)
2008-03-27 11:07:12
Köszönöm szellemed, Drága Rol!
És a verset is, amit még most sem tudok elhinni!
Nekem a mű is, és ahogy íródott is, maga a csoda!!!!
Köszönöm! :)
2008-03-27 10:43:51
Kedves Yensen! Köszönöm, nagyon úgy néz ki, hogy elhagyta, nézi a távolból, hogy esünk-kelünk a gyakorlótéren nyakig sárosan! :)
Kedves Hajcihő, köszönöm, úgy látszik ilyen feső-filozófus katonapoéta leszek a végére! :)))
Nyugodtan hidd csak el. Vagy inkább ne hidd, hanem lásd.
A hinduk azt tartják, meg sem születtünk, hanem ott gubbasztunk Istenben (Brahman) és álmodjuk az egészet. Lehet, hogy ezért ütött akkorát a Matrix első része????? :)
2008-03-27 03:19:06
Ez bizony egy mély, érzelemgazdag filozófia! (Jó kis ellentmondás, mi?)
A képeid, a gondolataid tökéletes, és - a vers keretein belül - megfellebbezhetetlen valósággá váltak!
Ezt nem lehet vitatni, mert ez maga a tényszerű, tárgyszerű világ, minden múló szépségével, ami - természetesen - sose volt igaz, és mégis örökké!
Valahogy a semmi és a minden, ami kioltja, de erősíti is egymást.
Olyan természetességgel bizonyítod benne, hogy a világ, MINDEN világ, ilyen, hogy az elképesztő!
Még a végén el is hiszem!
Nagyon tetszik!
Gratulálok
Üdv: Hajcihő
2008-03-26 20:02:42
Kedves Isti! Köszönöm, örülök, hogy beindítottam a belső mozidat. :)
Kedves Aysa! Nagyon büszke vagyok, hogy tetszik.Köszönöm!+ :)
Kedves Vidra! Csak hagytam dőlni a gondolatokat, nem figyeltem a szerkezetre, mert sokszor kellet volna megalkudni a mondanivaló rovására. Köszönöm! :)
Kedves Dunyha! Érdekes, hogy az utolsó pillanatban bevillant nekem is ez a pince dolog, de már hagytam a fenébe. Nagyon örülök a kedves szavaknak! Köszönöm!!!
2008-03-26 19:45:44
Roland csodálatosan írsz! Legszívesebben most hosszasan ecsetelném, mennyire megérintett a versed, de hát.... hiányzanak a megfelelő szavak. Így csak gyönyörködöm a lelkedben és a soraidban.
(Egyedül a dohos padlás fura kicsit. Inkább levegőtlen pincék szoktak dohosak lenni. De ezt csak nagyon-nagyon zárójelben mondom.)
2008-03-26 19:40:07
Megint csak Poe-s hangulatot keltett bennem a versed. A ritmusára valahogy nem tudtam ráérezni, de tetszik!
Üdv, Vidra
2008-03-26 19:34:09
Vannak kedvenc részeim, pedig még csak kétszer olvastam!:-)
2008-03-26 19:23:35
Elképesztő dolgokat olvasztasz bele,csak pereg pereg..előttem..Grat+++!!nagyoooon jóó!!!