Némán megyek...

Márványlépcsőn lépek,
Egyre feljebb s feljebb,
S bár tudom, mi vár fent,
Megfordulni nem lehet.

Némán megyek...

Tekintetem merev már,
Mindent néz, de mit se lát,
Hallgatnám a pacsirták énekét,
De elmúlást hallok: az életét.

Némán megyek...

Vörös bársonyon lépkedek,
A lépcsőt elhagytam réveteg,
Pár lépés már, de nem bírom,
Ezt a pár sort még leírom.

Némán megyek...

Ez a pár sor, mit itthagyok,
Leírom benne bánatom,
Koporsómon legyen fedél,
Az utolsó, mi marad, búcsúlevél.

Némán megyek...

Az utolsó lépést nem lehet,
Adj egy esélyt énnekem,
Hogy lássam arcod, Kedvesem,
A legutolsó könnyebb legyen.

Némán megyek...