Karnyújtásnyira
... beszélünk el egymás mellett,
megérinthetők vagyunk,
a távolság mégis mérhetetlen;
másképp gondolkodunk,
s nincs egymáshoz szavunk.

(Aysa)

És, ha egyszer, véletlenül
Összeér kezünk,
És érezzük a másik élet
Melegét,
Talán elhisszük majd,
Hogy minden a miénk,
Minden ami fáj, és
Minden, ami szép.

(Hajcihő)

A kezünk, ha összeér majd,
csak egy röpke pillanat,
s bizalom csillan szemünkben
konok homlokunk alatt.

(Aysa)

S a bizalom, ha beérett,
ujjaink összefonódnak.
Konok homlokunk kitisztul,
bölcs és boldog lesz a holnap!

(Dodi)