...., avagy a pók monológja


Óh, áldott nyugalom,
poros béke, jöjj elő!

Ím, közelít partvissal a nő,
s gyanítom, szándéka
épp oly nemes,mint
utóbb, midőn várt
egy másik "ünnepet".
(Vajon az mi lehet?)

Csak tudnám, miért teszi?

Néha, mikor a naptárra néz,
a partvist előveszi,
szemében villódzik
érthetetlen harag,
serényen kotorja
a selymes pókfonalat,
mi megint földönfutók leszünk,
menthetjük pöttynyi életünk.

Csak egy kérés, ha szabad:
VALAKI dobja ki a naptárakat!