Illés szekér vagyok én is, ahogy azt megírta Ady,
tüzes szívem, jégcsap agyam egymással viaskodik!
S felemel, majd ledob a legsötétebb mélybe,
csillagokon vágtat, és ütközik pokoli kénkőbe.
Mert a szerelem hajt a végtelenen át,
és a realitás sava marja ki lelkem ékes ruháját.
De nem félem én az Isteni sorsot,
mely volt, hogy vert, de inkább óvott,
hiszen múzsámul adta a legszebb leányt,
kiért tüzes szívem örökké lángokban áll!