Kedves Roland!
Nagy örömmel tölt el, hogy olyan dolgot látsz meg a képben, ami kegyelem számomra...

Köszönöm a figyelmed!

Üdv.: Chilli

Mint a katedrális ólomüvegei, gratuálok!
Itt is Istent lett ábrázolva!

Köszönöm kedves SomaleXia!

Megtisztelő, hogy ilyen nagy művészt említesz a kép kapcsán.

Üdv.: Chilli

Minél többször megnézem ezt a képed, annál erőteljesebben tolakszik elmémbe Gauguin.
Most, hogy ilyen hangulatomban közelítem meg alkotásod, sokkal mélyebb érzelmeket kelt bennem.
Bocsáss meg Chilli, hogy eddig "csak" egy nagyon szép képnek láttam, műved!!!

Szia Írisz!
Tökéletesen értem, amit írsz...
Nem csíped Petőfi költészetét, a virágokat azonban igen. Ez a kettősség feszültséget szült, ami bizonytalanságot eredményez. A kérdés talán az volt, hogy:
Csupán elvből ne fogadjam-e el ezt a képet, vagy legyőzve önmagadban ezt az "ítéletet" felül emelkedj és igenis el tudd fogadni. (a virágokat a költő nélkül, vagy mindkettőt...).
Szép ez a vívódás. Jó, hogy ilyen érzéseket is kelt a kép és megosztottad Velünk!:-))))


Kedves SomaleXia, kedves Dunyha!
Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket!:-)))))


Üdv.: Chilli

Annyira szeretem az árvácskát. Ez pedig egy igazi Chillis virágágyás.

Virágok Chillitől!
Ezt szeretem! Nagyon szép kép! Grat!

Kedves Vidra!

Köszi a figyelmet, örülök, hogy tetszik a festmény! Bizony ez a gondolat, bennem is felötlött.

Köszi szépen Isti!:-)


Szia Janika!

Köszönöm, hogy a gondolataiddal megtiszteltél. Amikor befejeztem a képet, meg már festés közben is ez a cím ugrott be. Nem bíráltam felül ezt magamban, hiszen tudtam és értettem, hogy miért pont Petőfi az aki a képpel kapcsolatban eszembe jutott.
Csakhogy van egy olyan tulajdonságom, hogy nem igazán tudom szavakkal kifejezni a gondolataimat. És ráadásul nem is tartottam volna jó dolognak, hogy a megjegyzéshez az én sete-suta mondataimat leírjam és ezáltal megfosszalak Benneteket a szabad gondolatoktól.
Valami ilyesmi dolgok voltak bennem amiket Te leírtál, de -ismerve magam- így, ilyen kereken, megfogalmazva soha az életben nem írtam volna le...:-))))


Nagyon köszönöm a figyelmeteket!

Üdv.: Chilli

Köszönöm a figyelmed Artemisz! Örülök, hogy "megszólított" ez a kép!:-)))

Kedves Aysa!

Nem veled volt a "bibi".:-))))
Az a helyzet, hogy a megjegyzésekhez írni szerettem volna valami magyarázat féleséget, de aztán úgy döntöttem, hogy nagy hiba lenne, mert így túlzottan nagy korlátot állítanék a néző és a festmény "közé"... Ezért aztán nem írtam semmit.:-)
Köszönöm a figyelmed!

Üdv.: Chilli

Kedves fater!
Köszönöm a figyelmed, örülök, hogy tetszik ez a kép és gondolatokat ébresztett Benned.:-)

Köszönöm Elweth!

Kedves Hajcihő!
Örülök, hogy sikerült megnyugtatni Téged a szellemi képességeid megkérdőjeleződése kapcsán!:-))))

Üdv.: Chilli

A cím elolvasása után nekem a képről egy jeltelen sír jutott eszembe, természet-alkotta kokárdával. Tetszik a kép, és jobban elgondolkodtatott Petőfiről, mintha egy portrét láttam volna.. Gratulálok!
Vidra

Szóval Nagyon jó lett ez is!:-))
Grat!!

Kedves Chilli!

Akkor most elmondom, hogy mi az a többlet, amit én belelátok ebbe a képbe, amiért más az egyszerű tájképeknél. A cím számomra mindig fontos, plusz töltést adhat egy műnek, esetleg új értelmet nyithat meg. Én egy briliáns tájképet látok (egészen merész és újszerű, felkavaró, de valahol mégis nyugodt), a lényeg azonban számomra nem csupán ez. A cím irányt szab a képnek: „Petőfi Sándor”. Ki is volt valójában Petőfi Sándor? Nyilván ezt minden gyermek már valahol a negyedik osztály körül tudja (aztán a sokat felejtő felnőttek sokassága tudni véli – ez azért nagy differencia). Petőfi mindenek előtt költő volt és forradalmár. Én ebben az esetben (a képpel összefüggésben) a forradalmár titulust emelném ki. Azt is elmondom, hogy miért, de előtte még tennék egy kis kitérőt.

Ez az alkotás egy ezer színben pompázó virágos mezőt ábrázol. A virágos mező valójában minőség szimbólum – az élet kirobbanásának a szimbóluma. Egy virágos mező látványa a kietlen, rideg téli táj atmoszférája után forradalmian új minőségnek hat, betölttetik élettel az, ami hosszú hónapokon keresztül az „átmeneti” halál állapotában lappangott. Ez az új élet születésének fenséges mítosza törvényszerű és áthághatatlan rend. Bár a látvány (a tavaszi mező látványa) forradalmian új képet vetít elénk a téli egysíkúság ellentétpárjaként, forradalmi változásról (törvényszerűség lévén) szó sem lehet.
És ez az a pont, ahol vissza kell kanyarodnom Chilli megragadóan könnyed, légies képéhez. Chilli legalább is a cím által párhuzamot vont (egyenlőség jelet tett) a tavaszi mező és Petőfi személye közé. Ha élünk a gondolat következetességének lehetőségével (már pedig nincs fajsúlyos érvünk amellett, hogy ne éljünk vele) akkor csakhamar Petőfi forradalmiságát is pillanatok alatt értékelhetjük át. Mint ahogyan ugyanis a tavaszi atmoszféra törvényszerű (és hangsúlyosan nem forradalmi) következménye a téli légkör meglétének, ugyanúgy Petőfi „forradalmi” lendülete sem feltétlen forradalmi tett az elnyomással szemben, hanem ugyanúgy, mint azt a természet példájából az előzőekben kiolvashattuk, törvényszerű következmény „csupán”. Vagyis itt arról van szó (és véleményem szerint ez egy fantasztikus gondolati csavar, amit Chilli, ha nem is tudatosan, de mégis félreérthetetlenül megfogalmazott), hogy bármilyen forradalmi tett, amely az elnyomással szemben erőre kap, valójában nem forradalmi, hanem természetből jövő (ha úgy tetszik természetes) következmény. Ha a dolgokat pedig ilyen formában értelmezzük, akkor a kép üzenete igazából nem más, mint figyelmeztetés. Figyelmeztetés akár a tettek, akár a gondolatok zsarnokainak, hogy méltatlan, vagyis az emberi esszenciát figyelmen kívül hagyó mentalitásuk ideigvaló és labilis, hisz a természet rendje, mint ahogyan a tél legyőzésének céljából az élet örökké korhadó színpadára varázsolja a tavasz, az újjászületés leheletét, ugyanúgy fogja öncélú gőgjük ellen forradalmi egyszerűséggel a történelem hatalmas sodrába elvetni a számonkérésük és legyőzetésük magvát.

Ilyen értelemben Petőfi nem forradalmár, hanem a természet rendjének beteljesítője és szintén ilyen értelemben a tettek és gondolatok zsarnokainak közel sem a forradalmi ellenállással kell farkasszemet nézniük ideigvaló „kártyavár-hatalmuk” építgetése és fényezgetése közben, hanem magával a természet rendjével.

Kösz Chilli a gondolatokat, úgy érzem sokat lehet általad tanulni. Ami számomra most mindenképpen átjött, az a következő: Semmi sem örök, mely nem az emberért való. Az igazi hatalom pedig az, ha szolgává, az élet szolgájává tudsz válni.

Üdv: Janika

Szia Chilli!
Most már bevallom, nem tudtam magyarázatot találni én sem. De úgy voltam vele, a hiba bennem van. Nagyon szép kép! Nekem is a tavasz jutott róla eszembe. A szabad asszociációt meg legközelebb majd gyakorlom, hátha!:-)
Üdv:Aysa

tekintsünk el az alábbi kis élcelődéstől és kanyarodjunk vissza a képhez :) szóval Levi.. gyönyörű ez a festmény, vidám és egyben megnyugtató. minden ecsetvonásoddal számomra a tavaszt hoztad el, amit már nagyon-nagyon várok.. köszi ezt a kis hangulatot, nagyon jól esik a lelkemnek :)

Kedves Janika!

Ha nem vetted volna észre, akkor hatalmasat vigyorogtam, így: :-DDDDDDDD

Mindössze a kvalitásaim korlátozott voltát kívántam jelezni ezzel a nyelvi "leleménnyel".

Jelzem, hogy pszichológiai tudásom kissé sekélyes, mert a tárgyból nem diplomáztam le, pusztán hat szemeszterem van a nyolcból, és míg nyugdíjba nem megyek, ezt a (hatodik) diplomámat már nem is fogom megszerezni, puszta lustaságból.

De - ha neked jól esik - nevezhetem magamat ebből a szempontból debilis, netán imbecillis szinten állónak, is, csak, hogy megnyugtassalak.:-DDD

Üdv: Hajcihő

Kedves Hajcihő!

A 160-as IQ-val rendelkező emberek (de még a "nyolcvanasok" is) jól tudják, hogy az óvodásak nem retardált szinten vannak.

Vesszek meg, ha rájöttem volna!:-DDD

Viszont meg vagyok nyugodva, hogy a 160 körüli IQ-m nem csökkent le nagy hirtelen egy retardált óvodás szintjére!:-DDDDDDDDDD

Tetszenek a színeid!Grat!:-)

Tetszik a festményed. Üdv!
A János vitézben volt egyedi jelentősége a sírhantnak és a virágszirmoknak.
Én elsőként erre tippeltem. Tévedtem.

Tetszik a festményed. Üdv!
A János vitézben volt egyedi jelentősége a sírhantnak és a virágszirmoknak.
Én elsőként erre tippeltem. Tévedtem.

:-))))
Köszönöm a figyelmeteket!
A cím egyszerűen a véletlenek szép egybeeséseinek az eredménye.
Ez a virág ágyás a kiskunhalasi Petőfi szobor mellett van. A képet pedig éppen március 15.-én fejeztem be.
Így teljesen egyértelművé vállt, hogy ennek a képnek ezt a címet kellett adnom...:-))))
Nem szerettem volna "csapdát" állítani, csupán az emlékezés egy kézenfekvő példája ez.:-)

Üdv.: Chilli

Nem egyszerűbb, ha elmondjátok? Mondom, hogy csekély értelmű medvebocs vagyok, és ezért hiába gondol, gondol, és gondol... :-D

Üdv Hajcihő!

Akkor tégy úgy, mint a csekély értelmű medvebocs. Gondolkodj még, gondolkodj még, gondolkodj még és csakhamar más leszel, mint a csekély értelmű medvebocs.
Más leszel, hiszen rá fogsz jönni, hogy mitől Petőfi Sándor ez a kép. Szerintem ez Neked menni fog.

Ez egy nagyon szép festmény, de bocs: Mitől Petőfi Sándor?

(Elnézést, hogy mint csekély értelmű medvebocs, nem jöttem rá!)

Üdv: Hajcihő

Köszönöm kedves Jajjmi!

Üdv.: Chilli

Nagyon szép ez a kép csili, őszintén gratulálok!Szívesen kitenném a házamban:-)