Feltöltve: 2004-01-23 18:44:51
Megtekintve: 6228
Bennem élsz
Lágy, zöld mohába írtam a neved.
Bűnül ne vedd:
A zöld mohám kiszáradt.
Hatalmas fába véstem arcodat,
hogy elfogadd.
A drága fát kivágták.
Viaszba karcoltam: Szeretlek én!
A nyár tüzén,
látod, mi lett belőle?!
Szivembe rejtem hát a képedet,
halott lehet,
de arcod benne izzik.
Bűnül ne vedd:
A zöld mohám kiszáradt.
Hatalmas fába véstem arcodat,
hogy elfogadd.
A drága fát kivágták.
Viaszba karcoltam: Szeretlek én!
A nyár tüzén,
látod, mi lett belőle?!
Szivembe rejtem hát a képedet,
halott lehet,
de arcod benne izzik.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2004-10-22 09:30:18
Azt hiszem, ezt a verset anno még ki is nyomtattam, hogy megmutathassam egy romantikus lelkületű barátnőmnek. Kevés az olyan "szerelmes" vers, ami nem hat ömlengésnek, szerintem ebben az esetben sikerült az írónak egy magasabb szintre emelni az egész vers mondanivalóját, szellemiségét. Szerintem az "izzik" szó passzol a végére, mert én azt értem alatta, hogy az emlék (még ha a kapcsolat véget is ér) "forrón" örök,
2004-09-10 21:07:01
A képek szépek, a befejezés lehangolt. Az "izzik" -szó talán ne a legmegfelelőbb? (Pl: szívembe rejtem hát Nap-képedet)