száz ügyes
nem üres
bulvárlap
hurrázva
fújja hogy új lányt kap
estére
ki ezt kéri vesztére
eszmélve
nagy kanok
ti végtelen kalandot
akartok
de nincs ma tok
hatot
egy csapásra
aláztam
gatyában
anyáztam
gyaláztam
magam
vagyok
a padon
ülök
egyedül
közösülök
egy eszmével
haldokló reménnyel
hiszem
ha látom
a sikert
mi kell
nekem
már nem is tudom
csak nézek a lukon
keresztül
veszettül
unom
a banánt
pucolva eszem
ez szent
tehén
legel
a gyepen
és fejen-
állok
ha látom
hogy jobb
az átkos
mit a rákos
átkoz
mákos
az Ákos
feje
tele
lett beszélve
addig őt becézte
míg elhitte megérte
érte
adni az életét
micsoda tévedés
még egy méhlepényt
kérek én
belőle
valami jó talán megnőne
ha nem lenne lelőve
az adást vettem
idő előtt
szétfőtt
az étel
de jobb
volt
az nyersen
te vesztes