Nélküled élni nem tudok,
A fényképed felett, itt sírok.
GYermeki szívem fájdalmat ver,
Oh, mért nem vagy itt velem?

Nagy szemed barna csillogása,
Hosszú hajad fényes hullámzása
Idegen képet mutat rólad,
Ám én még emlékszem szavaidra.

NYáron, írtad, látjuk egymást, s
Zavaromban nem is láttam mást.
Otthon csak sírtam: még három hét!
Látom szemed, de oly messze vagy még!

Virágok közt, a tó mellett járok,
Itt sírom ki nekik minden bánatom.
Téged látlak a tó tükrén,
És magamat a tűz mélyén.

Zárva lelkem minden felé,
De neked bármikor kinyitom én.
Átnyúlok érted bármely világba,
Világszép drágám, csak Téged imádlak!

Itt van kezemben egy kép Rólad,
De hiányzol, akkor is, ha látlak.
Könnyek nélkül sírok,
A fényképed felett zokogok.