Az én arcomról lopta le a mosolyt
s, most Ő vidáman táncol
eddig is keserű szívembe forgatta kését,
térdig vérbe, engem gyászol.

kértem tőle öleljen át
vagy legalább mondjon szépet.
De mindenki előtt kigúnyolt,
hagyta kíntól égni képem.

Naívan élni, ahogy ő teszi
napról napra, mást szeretni.
Hold alatt fekve barnulni
minden bajt földbe taposni.

De én csak szaladnék
háttal kézenálva meztelen.
szégyenlősen magam mögé állva
tapsolnék hogy jó legyen