Szépet hazudsz
aztán ölelkezel
lágyan csókolsz
és térdre esel.

Halkan mondod
mi szívedet nyomja
gyűrűt húzol
a csontos ujjra.

Lábát kötöd
ágy végébe
nyakát fened
kés élébe.

Holtan összerogyva
magadévá teszed újra.
Félve mondod, de még szeretted
Bábú testét homokba temetted.

Könnyeid folyatva
a földet itattad.
Vágyaiddal betakarózva,
álmod váltod valóra.

S, majd egyszer
kihűlt teste lesz a fegyver,
mellé fekve, megcsodálod,
holtan szép e világod.