Zörren kristálymadár,
Fésületlen fákon.
Éji fészket talál,
Egy dérkarmú ágon.

Halkan roppan a táj,
Mint lemálló festék.
Párás üvegpohár,
Benne, száradt lepkék.

Vadak nyomulása,
Pettyezi az ösvényt.
Sövények párnája,
Őrzi langyos csöndjét.

Korhadt lombok táncán,
Halkan sóhajt a szél.
Patakpart tornácán,
Darát hord szerteszét.

Jég alatt álmodik,
Nyarat a verőfény.
Tavasszal távozik,
Várja már felhőég!

Most még csendes a lég,
Távol harsány idők.
Gyémántvíz útra kél,
Földnek ereiből.