A Láthatatlan úgy játszik bújócskát:
túlontúl látható, - s így láthatatlan.
Ott van, nagyon, értelmetlen világban,
s ha nem vigyázol: könnyen önmagadban.

A Láthatatlan mennyi lelket búsít!
Kis szobádban szomorkodnak az évek.
Körülvesz kapzsi, értelmetlen ország.
Szaporodnak a hátba-tőrdöfések.

A Láthatatlant olykor Anyag hozta,
ős-mozgása a békétlen meséknek?
(Lehet, nem is volt, csupán csak legenda
az a békés-virágos Csillagének?)

...s Te is elhoztad, álszent Érdekisten,
aranyágyas-paráznás álszerelmed,
öntelt divatját álkulcsos szavaknak,
s mellkasokban fetrengő műszíveknek.

A Láthatatlan szemekből kibámul,
s aki lát: ijedt pillantást vet rája.
Igaz tükör, olykor kíméld a Látót!
Nincs - Hazája a Bánatok Hazája.

Láthatatlan pusztít, Ostoba Ország!
Nekem: látható. Neked: láthatatlan?
Világ sodor, - de benned is fekély van,
láthatatlan - látható önmagadban.