Mézfényű nappalra leszáll az este,
Ősöreg tölgyeknek sóhaja száll,
Mint vidám suhancok nyírek susognak,
Ezüstcsillámot szitál a holdsugár.

Balzsamos illatban rezdül az erdő,
Kabócák danáját sodorja a szél,
Manók zöld mentéjét szabja a cincér,
Törpék állnak sorban csúcsos kalapért.

Lagzira készül a Zölderdő népe.
Gyöngyharmatból tündérek szőnek ruhát,
Bordó meg óarany, rózsaszín álom
Mentazöld és tengerkék mesevilág.

Légies hídon már lépked a násznép,
Víg zenét játszik a tücsökzenekar.
Násznagy és vőfélye büszkén tekint szét,
Aki eljött, mind ünnepelni akar.

A szépséges menyasszony Hófehérke,
Mostohája ármányát feledte rég,
Mellette szívének hercege lépked,
Nem adná párját egy kristálytükörért.

Az erdő mélyén a templomi csendben
százéves tölgy vár a tisztás közepén,
az ifjú pár halkan eléje térdel,
s fejükre csillagport hint a tünde éj.