Mondjam, vagy ne mondjam... Látom, h szeptember óta nem jártál erre, de hátha még fogsz.
Mondom. És idézek. Pontosabban mesélek. Egy fotós csoporttársam kérdezett az egyik tanárunktól a portréfotózásról, és annak kulcsáról (vagy inkább kulcsairól). Elmesélte, h fotózta a nővérét, és bár ő nagyon elégedett a képekkel, a hölgyemény teljesen kiborult. És, h nem érti mi a baj. A fényképeket nem volt hajlandó megmutatni, de én látatlanban is eltaláltam pár hibát, amit elkövetnek azok akiknek A: nincs érzékük az ember fotózáshoz, B: nem gyakorlottak még benne C: elfogultak D: nincs esztétikai érzékük. És valószínűleg még van pár betű, ami most eszembe sem jut.
Először is alulról fotózni őrülten veszélyes, és jobb, ha csak markáns kompozíció esetén tesszük, megfelelő alannyal. Ez a fiatal lány, úgy fest a képeden, mintha mumpszos lenne.
Élességbe pedig én aztán nagyon ritkán kötök bele, de, ha nem a pólót és a farmer dzsekit szántad a kép főszereplőjének, akkor itt most ez sem lett eltalálva. Hiányolom a szem élességét, mert valahol tudom, h Őt akartad megmutatni és kíváncsi lennék az arcára.
Végezetül a háttér túl kaotikus, túl sok, szóval ez csak plusz indok amiért érdemes lett volna más szöget találnod.

Ha olvasod soraim, remélem nem veszem el a kedved, mert nem ez volt a szándékom, csupán egy építőjellegű kritika. Szívesen látnék ebből a sorozatból még fényképeket, mert a tónusok, kontrasztok, fények nagyon rendjén vannak ezen a fotódon is!

Üdv és a legjobbakat!