Fradi szív

Öt suhanc, és persze ötből egy, mindig a legkisebb. Mindig ő az első a balhéban, mindig őt küldik előre, és persze mindig ő húzza a rövidebbet. Ja, és persze mindig őt kapják el elsőnek. A végén pedig mindig rajta nevetnek a legtöbbet. De azért Janika nélkül nem lenne teljes a banda.
Ötből négy Fradista, de persze a Janika, az dózsás. Ha már elfáradtak a fiuk, nem volt mivel zrikálni Janikát, na akkor jött a foci!!
Szegénykém, egyedül próbálta bebizonyítani a négy lókötőnek, (mintha egyáltalán lehetséges lenne) hogy az UTE is van olyan csapat, mint a Fradi.
Jó. Részemről valóban az UTE is egy klub. Na de, hogy olyan legyen, mint a FRADI?!
Hosszú percekig tartott, a már mindkét fél által jól ismert érvek felsorolása, mikor Janika már-már sírós hangon fordult Józsi bácsihoz utolsó mentsvárként, segítségül.
- Józsibá, mondja mᒠmeg, mi az a sokat emlegetett Fradi szív, amivel olyan nagyra vannak!
Józsibá, eddig csak hallgatott, és mulatott, de már kezdte megsajnálni Janikát. Most komolyan válaszolt. Az a Józsibá, aki négyévesen vitte Lajoskáját, most az egyik hangadót, először Fradi meccsre. Azóta is hallgatja nővérét: - „Mert Te rontottad meg a meccsel a fiamat!” Az a Józsibá, aki úgy vigyázott a gyerekekre a lelátón, mint vasárnapi apuka láthatáskor a „ricsóban”. Büszkén, a kölyköknek mindent megengedve, és hát egy kicsit szalonspiccesen.
- Janikám, te ugye dózsás vagy, meg apád is az?
- Igen – válaszolta büszkén, - és az is maradok! - Mert tudni kell, hogy szerencsétlen apjának is csak ez a szomorú sors jutott.
- Na akkor, Janika te ezt a büdös életben meg nem tudhatod! Mert ezt csak érezni lehet! És ahhoz Fradistának kellene lenned.