Drága vendég...olyan jól esik...
Nem szoktam elemezgetni a saját dolgaim, nehogy befolyásoljam az olvasót, de most mégis elmondom neked mit szerettem volna leírni.
Mindannyiunkat érnek veszteségek. Aprók és óriásiak is. Van aki könnyen feldolgozza, van aki sokáig nyűglődik, van akinek sohasem sikerül.
Tulajdonképp ez az írkálmány az nyűglődésem.
Vannak akik őszintén együttéreznek, de egy idő után már senkit sem fog érdekelni a bajod. Persze ez így normális. A Biblia is ezt írja, a szív szomorúságában senki sem részes. Csak te ismered igazán a saját fájdalmaid. Ha igen lassan tudsz csak helyreállni, mások számára a sirámaid már poshadtnak, penészesnek, áporodottnak fognak tünni.
Van amire pedig soha nincs gyógyír, esetleg csak majd valahol egy másik életben.
De ezzel a végén azért egy kis reménysugarat akartam mutatni. Én hiszek a másik világban. :-) Megint csak a Bibliát tudom felhozni, ami azt írja, hogy csak átutazók vagyunk itt.
No ennyi az én saját elemzésem, de kérlek, neked továbbra is legyen ez a vers, ami eddig volt.
Nagyon köszönöm, hogy még egyszer írtál ide, borzasztó sokat jelent nekem!

Nagyon kifejező, szép költemény!
Grat!

Hát van olyan, hogy "dunyhás" ?
De jó! :-)

Télleg nagyon szép! Olyan "Dunyhás" :)

Nagyon szép!
Tényleg ilyen az, amikor elbeszélget az ember a "kézenfekvő" magányával...

Gratulálok!

Üdv.: Chilli

Köszönöm nektek!
Valóban az Aysa.

Mint egy belső monológ, tépelődő beszélgetés önmagunk csendjével, várakozásainkkal.
Szép vers!
Üdv.Aysa