Uram, a bizánci császár Konstantin- e néven a hetedik uralkodó- megbízásából követségben jártam Turkiában, a türkök országában. Utazásomról és tapasztalataimról feljegyzéseket készítettem, hogy híven számolhassak be uralkodómnak e nép életének szokásairól.

Nagyon hosszú és fáradságos utunk volt. A türkök az Isztrosz folyón túl élnek, ezt Dunának is nevezik. Földjüket törzsenként birtokolják. A határnál Bulcsú vezér emberei vártak bennünket, hogy elkísérjenek a fejedelmi törzs fejének szállására. Falicsi fejedelem szállásterülete két nagy folyó a Duna és a Tisza közé esik. Kalauzainktól megtudtuk, hogy minden törzs szállásterületét folyók határolják. A mi városunkban, Bizáncban kereszténnyé vált Bulcsú vezér földjei a Száva-Dráva és a Duna között terülnek el.
A szállások nagyobb távolságokra voltak egymástól és mindenütt hasonlóak voltak. Földsáncokkal kerített települések, melyek központjában gerendavázas sáncból és téglából épített erődítések állanak. A faluban jurtákat, földbe ásott négyszögletes hajlékokat és föld feletti vert falú házakat is láttunk. Egy faluban 150-200 ember lakik.
A házak nem voltak nagyok 3X4 méteresek, s tűzhely a bejárattal szemben épült kőből vagy agyagból.
A legérdekesebb szállás számunkra a jurta volt, amit a türkök nemezből készítenek. A közrendűeké dísztelen, szürke-barna nemezzel fedett. Az előkelőké fehér színű, mert csontliszttel fehérítik és nagyon tágas. Többször is pihentünk jurtában, így volt alkalmam megfigyelni a rendet és szokásokat.
Középen állt a tűzhely s egész nap égett a tűz. Az ajtóval szemben volt a családfő helye. Jobbján a férfiak, balján az asszonyok oldala volt. Engem mindig a családfő mellé ültettek, s természetesen a jobb oldalra. Rákérdeztem miért, azt felelték ez a tisztelethely, vagy díszhely. A jurta rácsozatára felfüggesztett tárgyak is arról tanúskodtak, hogy ennek a rendnek kell érvényesülnie a használati eszközök elrendezésében is. S ez mindenütt így volt.
A falvakban a házakhoz kinti sütőkemence is tartozott, de volt füstölő, aszaló, szárító, de még pörkölő kemence is. A házak mellett gabonás verem is állt, s az állatoknak félig földbe ásott ólak, itt tartották ezeket a téli hidegben. Sokféle állatot tartanak: szarvasmarhát, lovat, juhot, disznót. A fű sarjadása után a nyájak, ménesek, gulyák elhagyják a falut s a nyári legelőkre húzódnak.
Utunk során láttunk a falvak határában játszó gyerekeket. Íjjal gyakorlatoztak, célba lövésben próbálták ki a maguk által készített fegyvereket. Versenyeztek lovaglásban, de birkózásban is. Így nem csoda, ha olyan eredményesek e nép harcosai.
Az ország földjei dúsak legelőkben, itatóik jóvizűek, folyóikban sok a hal, erdeik vadban gazdagok, földjeik kövérek, termékenyek.
A törzsek szállásai között nagy területű, füves vagy mocsaras sávok vannak, ezek a vidékek lakatlanok. Ilyen üres térséget hagynak Turkia határainál is ennek a neve gyepű.
Fárasztó utazásunk végén elértük a fejedelmi szállást, mely a Duna partján volt kiépítve. A szállás határán őrök álltak, azokat bizonyos időközönként váltják, folytonosan őrzik a bevezető utakat. A külső őrhelynél leszállítottak bennünket lovainkról. Ketüd, a kísérőnk elmondta, hogy a jószándékú érkező ilyenkor át kell, hogy adja fegyvereit. Átvizsgálták ruhánkat, felszerelésünket. A vaspántos ládát megpillantva a katonák hittek Ketüdnek, hogy a bizánci császár követei vagyunk, akik az adót hozták. Ennek köszönhettük, hogy nem gyalog, ahogy szokás, hanem lovainkon folytathattuk utunkat.
Mielőtt Falicsi színe elé járultunk volna, szállásunkra vittek. Itt megtisztálkodhattunk. Egy csappal ellátott, vízzel teli bőrtömlő volt felfüggesztve, ezt e türkök csorgónak nevezik, és igen jólesett e fürdőalkalmatosság általi felfrissülés. Így az út porát letörölve magukról előkészítettük ajándékainkat, s a fejedelemhez indultunk.
A vár közepén állt a vezéri sátorpalota. Előtte a vezér jelvénye állt póznára tűzve. A jelvény egy turult formázott. Hét zászló lengett a szélben.
A bejáratot fedő nemeztakarót szebbnél szebb elrendezésű és színű rátétdíszek borították. A sátor belsejét szőnyegek, brokátok bélelték. A berendezéshez gazdagon faragott zsámolyok, kerevetek tartoztak, puha bőrökkel. Az ajtó mellett álló padokon, ezüst korsókban italok, tálakban étel, indás veretekkel díszített serlegek álltak. A levegő illatos volt a rászórt növények füstjétől.
A fejedelem a bejárattal szemben ült. Fején csúcsos sisak, haja varkocsba volt fonva, kaftánt viselt és bő fehér nadrágot, lábán díszes csizmát. Kaftánját derekán öv fogta össze. Övén díszes tarsoly függött. A tarsolylemez és az övdísz ezüstből és aranyból készült, növényi motívumok díszítették. A tekintete nyílt volt, kezével intett, letettük a ládát, benne az adó: arany és ezüst, és gyapjúszőnyegek a megállapodás szerint.
Küldetésem lezárult. Izgalmas utazásom első szakasza véget ért.