Tarka réten táncoló,
Napsugárral bájoló.
Föld szomjára:
Gyöngyharmatot permetező eső,
Marháknak dús legelő.
Lovak sörényét lobogtató,
Szilajon vágtató szél,
Mely vad, kopár pusztákon kél.
Csintalanul csellengő fuvallat
Mely hajad selymébe kap,
S gyengéden fésüli azt.
Csiga háza, hontalannak
Öröme boldogtalannak.
Madarak torkában trilla,
Tavaszi hangversenyre írva.
Gyógyír fájdalomra.
Nyílnék barkaként az ágon,
Harmatcsepp lennék, minden virágon.
Lábaid alatt perzsa,
Lépteid nyelő szőnyeg,
Csókolnám talpaid,
Ahogy hozzám érnek.
Törölköző lennék,
Tested frottírja, mi fürdés után
Bőröd, puhán beborítja.
Párnád, s takaród az ágyban,
Kívánságod lennék a perzselő vágyban.
Gyönyörfakasztó ötlet öleléskor bátran,
Tested remegése az örömmámorban.
Szomjoltó csóközönt borítnék ajkadra,
Míg sugárzó mosolyt az vissza nem kapna..
Lennék körbeölelő gondolat,
Mely lefegyverezne egy perc alatt:
Hogy ölelő karomnak önként add magad.
Hisz oly régóta kívántalak!
Mi legyek hát érted?
Te mondd, meg kérlek!
S az leszek, mit szeretnél,
Csak boldognak lássalak Téged.